Amikor elhatározzuk, hogy új szokást vezetünk be az életünkbe az első napokban hatalmas lelkesedéssel indulunk neki. Legyen szó arról, hogy minden este sétálunk egyet vacsora után, rendszeresen olvasunk, reggel nem nézzük meg azonnal a telefont, vagy lefekvés előtt rendet teszünk a konyhában. Figyelünk rá, hogy megtegyük vagy betartsuk, amit elterveztünk. Kifejezetten jó érzés lehet végre olyat tenni, amit régóta szerettünk volna, csak eddig valahogy sosem kezdtük el.
Aztán eljön egy olyan nap, amikor egyszerűen nem sikerül: későn érünk haza, fáradtak vagyunk, vagy közbejön valami váratlan program. Elmarad a séta, nem olvasunk, reggel gyors pillantást vettünk a telefonra és a konyha is úgy marad, ahogy volt.
Másnap pedig nemcsak az a kellemetlen érzés motoszkál bennünk, hogy tegnap kimaradt valami, hanem azonnal felbukkan a belső hang is negatív mondatokat súgva a fülünkbe: „Na, ez ennyi volt. Nekem semmi sem sikerül, nem vagyok elég kitartó, semmi értelme folytatni.”
Pedig nem. Csak egy nap maradt ki.
Miért érezzük kudarcnak a kihagyást?
Sokszor nem csupán egy-egy egyszerű cselekvést próbálunk beépíteni a mindennapjainkba, hanem ezzel párhuzamosan egy új képet is építünk magunkról. Azt mondjuk magunknak, hogy én mostantól olyan ember vagyok, aki rendszeresen mozgok, rendet tart, vagy végre komolyan odafigyel magára. Amikor pedig kihagyunk egyetlen napot, nemcsak a szokás marad el, hanem hirtelen úgy érezzük, mintha az új önmagunkról alkotott kép is összeomlana.
Azt hisszük, a kihagyott séta azt jelenti, hogy mégsem vagyunk elég kitartóak, az elmaradt olvasás pedig azt bizonyítja, hogy nekünk úgysem sikerül semmi. Vagy a mosogatóban maradt koszos bögre a lustaságunkat igazolja. Mintha egyetlen este képes lenne eltörölni mindazt, amit addig elértünk.
Pedig a szokás nem attól lesz a miénk, hogy soha, egyetlen alkalommal sem marad ki, hanem attól, hogy újra és újra képesek vagyunk visszatérni hozzá.
A kép forrása: www.pixabay.com
A való élet nem minden vagy semmi
Sokan úgy gondolunk a szokásokra, mint egy naptárban egymás után sorakozó kis pipákra, ahol hétfőn, kedden és szerdán is ott szerepel a pipa, a kis jelölés, hogy elvégeztük. Csakhogy csütörtökön egy X kerül a helyére. Ekkor pedig azonnal azt hisszük, hogy valami visszavonhatatlanul megszakadt.
A való élet azonban sosem egy merev, tökéletesen vezetett táblázat. Betegségek, fáradt esték, túlórák, váratlan programok és olyan pillanatok váltják egymást, amikor a gyerekeknek vagy a munkánknak van ránk éppen nagyobb szüksége. Egy jól működő szokásnak ezekkel az életszerű helyzetekkel is együtt kell tudnia működni. Ha egy rutin csak akkor működik, amikor minden feltétel ideális, mondhatni, kedvez a csillagok állása, akkor az nem egy már kialakult, erős szokás volt, hanem csupán a körülmények voltak kegyesek hozzánk.
Amikor a kihagyásból valódi probléma lesz
A legnagyobb akadályt ritkán jelenti maga a kihagyott nap; sokkal inkább az a belső monológ, amit utána folytatunk le magunkban. Olyan mondatok hangzanak el a fejünkben, mint a „most már mindegy”, a „majd hétfőtől újrakezdem”, vagy hogy „ha tegnap kimaradt, ma már nincs is értelme folytatni”.
Ezek miatt a gondolatok miatt lesz egyetlen kihagyott estéből hirtelen három, majd egy teljes hét. Nem azért, mert képtelenek lennénk folytatni, hanem mert az egyszerű kihagyást sikeresen kudarccá változtatjuk. Sokan esnek abba a csapdába is, hogy a kihagyott napot másnap be akarják pótolni: ha hétfőn nem mozogtak, kedden hirtelen duplán akarnak teljesíteni, vagy kétszer annyi olvasást erőltetnek magukra. De a szokásoknál nincs mit később bepótolni.
A szokásoknál az út maga a cél
Ha tegnap nem tudtuk a szokást tartani, elég ma csak tovább folytatni. Ha tegnap nem olvastál, ma olvass el csupán annyit, amennyi eredetileg is tervben volt. Ha tegnap kimaradt a séta, ma menj sétálni, de csak akkora távra, amit korábban megterveztél. A folytatás ugyanis ezerszer fontosabb, mint a mennyiség.
Ha valaki az év nagy részében rendszeresen mozog vagy olvas, attól még akkor is sportoló vagy olvasó ember marad, ha időnként becsúszik egy-két kihagyott nap. A hosszú távú sikeredet nem az határozza meg, hogy milyen makacs tökéletességgel hajtottad végre a terveidet, hanem az, hogy egy-egy kudarcos nap után hányszor bírtad tovább folytatni a szokásod.
Mi lenne, ha legközelebb már úgy alakítanád ki az új szokásaidat, hogy számolsz a fáradtabb napokkal is? Ha nincs időd harminc percet sétálni, sétálj tízet, ha nincs energiád egy teljes edzésre, tornázz néhány percet. Ez nem csalás, mert ez a kevés is több a semminél.
A kihagyott nap nem kudarc. Csupán egy kihagyott nap, ami után holnap nyugodtan folytathatod ott, ahol előző nap abbahagytad.
A naptár helyett legyen egy üveged
Azt szoktuk meg, hogy a szokásainkat egy naptárban jelöljük: hétfőtől péntekig sorakoznak a kis kockák, ahová vagy egy büszke pipa kerül, ha sikerült, vagy egy rideg X, ha valami közbejött. És mi történik, amikor ránézünk erre a táblázatra? A szemünk azonnal az X-eket kezdi el keresni. Ott virít a csütörtöki hibapont, és máris az az érzésünk támad, hogy az egész heti munkánk romokban hever.
Mi lenne, ha a naptár helyett vennél egy üres üveget, benne egy csomó kis körrel? Amikor teljesíted a szokásodat, nem egy pipát teszel egy kötelező naphoz, hanem kiszínezel egy kört az üvegben.
Ez a kis vizuális trükk teljesen átírja a belső narratívánkat. Hirtelen nem azt látjuk, hogy mit rontottunk el, vagy hány nap maradt ki a naptárból. Hanem azt lájuk, hogy napról napra mennyi mindent tettünk már magunkért.
Minden egyes kiszínezett kör egy-egy apró bizonyíték arra, hogy haladsz előre. Az üveg fokozatosan telik meg, és nem számít, ha néha kihagysz egy napot – a kiszínezett körök ott maradnak, és emlékeztetnek a sikereidre. Mert a fejlődés nem arról szól, hogy üresen maradjanak a hibák helyei, hanem arról, hogy gyűjtsd a győzelmeket.
Ha szeretnél egy új szokást kialakítani
Egy új szokás kialakításánál nem az a cél, hogy minden egyes nap tökéletesen teljesíts. Sokkal inkább az, hogy megtaláld azt a kis változást, ami valóban beilleszthető a mindennapjaidba, és amihez akkor is vissza tudsz térni, ha közben becsúszik egy-egy kihagyott nap.
Ebben segít a Szokáspárosító mini program, amelyben egy 20 perces videó és egy 14 napos gyakorlati kihívás vezet végig azon, hogyan tudod egyszerűbben beépíteni az új szokást az életedbe.
0 hozzászólás