Miért érezzük úgy, hogy mindig van még valami, amit meg kell csinálnunk?

Van az a furcsa érzés, amikor egész nap csinálsz valamit, estére mégis úgy érzed, hogy nem végeztél semmivel.

Pedig rengeteg minden történt aznap. Elindítottad a mosógépet, elpakoltad a reggeli maradványait, dolgoztál, bevásároltál, főztél, segítettél a gyerekeknek.

Mégis, amikor végre leülnél, valahogy nem tudsz igazán megérkezni a pihenésbe, mert rögtön eszedbe jut, hogy van még valami! A konyhában még rendet kellene rakni, a mosást ki kellene teregetni, holnapra is ki kellene találni, mi legyen a vacsora, a gyerekek táskáját pedig jó lenne ellenőrizni.

És ott van még az a bizonyos dolog is, amit már napok óta halogatsz, és valahányszor eszedbe jut, megfogadod, hogy van még valami, ami nem készült el, de holnap végre tényleg megcsinálod.

Így aztán hiába ülsz le este, a nap valójában nem ér véget. A tested talán már pihenne, de a fejedben továbbra is ott sorakoznak azok a dolgok, amelyek még nincsenek készen.

Nem mindig a feladatok száma fáraszt el

Persze, rengeteg dolgunk van. Nőként, anyaként, feleségként, dolgozóként sokszor valóban több szerepben kell helytállnunk egyszerre, és ezekhez a szerepekhez rengeteg kisebb-nagyobb feladat kapcsolódik.

Mégis van valami, ami sokszor fárasztóbb maguknál a feladatoknál. Az, amikor folyamatosan fejben tartjuk, hogy mi minden nincs még kész, van még valami amit meg kell csinálni.

Mert egy feladat akkor is ott lehet a gondolataink között, amikor éppen nem csináljuk. Nem teregetsz, de tudod, hogy ki kell majd teregetni ha végez a mosógép. Nem tervezel menüt, de közben ott motoszkál benned, hogy holnap megint ki kell találnod, mi kerüljön az asztalra. Nem pakolod rendbe a fagyasztót, de amikor kinyitod, rögtön eszedbe jut, hogy ezt már régóta meg kellene csinálni.

Ezek a dolgok külön-külön talán nem tűnnek jelentősnek, mégis folyamatosan helyet foglalnak a fejünkben, és mire este eljön a pihenés ideje, már nemcsak a nap valódi történéseit cipeljük magunkkal, hanem mindazt is, ami még előttünk áll.

Nincs olyan, hogy minden készen van, mindig van még valami

A házimunkának van egy különösen nehéz tulajdonsága: soha nincs véglegesen kész, sosem fogynak el a feladatok.

Ha ma kimostál három adag ruhát, holnap újra lesz mosnivaló. Ha rendet raktál a konyhában, este ismét lesz néhány edény a mosogatóban. Ha bevásároltál, néhány nap múlva megint szükséged lesz valamire, és ha ma megtervezted a heti menüt, jövő héten újra fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy mit főzz.

Ezért könnyű belecsúszni abba az érzésbe, hogy mindig van még valami, amit meg kell csinálnod.

És ami talán még nehezebbé teszi ezt, hogy sokszor nem is vesszük észre, mennyi mindent csináltunk már meg. A figyelmünk automatikusan arra irányul, ami még hátravan, ezért a nap végén nem a teljesítményünket látjuk, hanem a hiányzó pipákat.

Mikor mondhatod azt, hogy mára elég?

Talán ez az egyik legnehezebb kérdés, mert ha körülnézel otthon, mindig van még valami, amit meg lehetne csinálni.

A kérdés azonban nem feltétlenül az, hogy meg lehet-e csinálni, hanem az, hogy muszáj-e éppen most megcsinálnod.

Lehet, hogy a mosás nyugodtan várhat holnapig, mert attól semmi fontos nem történik, ha a ruhák még egy éjszakát a szennyestartóban töltenek. Lehet, hogy a konyha sem lesz kevésbé használható attól, hogy két bögre ott maradt a mosogatóban, és az is előfordulhat, hogy a holnapi vacsorát sem kell este nyolckor kitalálnod.

Nem azért, mert ezek a dolgok nem fontosak, hanem azért, mert nem minden fontos dolgot kell azonnal megcsinálnod.

Talán ezt nehéz elfogadni, ha hosszú ideje ahhoz szoktál, hogy akkor engeded meg magadnak a pihenést, amikor már mindennel végeztél.

Csakhogy ha megvárjuk azt a pillanatot, amikor valóban minden elkészült, könnyen lehet, hogy soha nem fog eljönni.

Nem minden befejezetlen dolog probléma

Talán azért olyan nehéz elengedni a teendőket, mert hajlamosak vagyunk összekeverni azt az érzést, hogy „nincs kész” azzal, hogy „valami nincs rendben”.

Pedig a kettő nem ugyanaz. Mindig van még valami, amit meg lehetne csinálni, de ettől még nem biztos, hogy bármi nincs rendben.

Egy feladat lehet befejezetlen úgy is, hogy közben minden rendben van. A ruhák ott maradhatnak a szárítón akár napokig, a játékok nem feltétlenül kerülnek minden este a helyükre, és a fagyasztóban is maradhatnak olyan ételek, amelyeket majd később nézel át.

Az élet nem attól működik jól, hogy minden egyes pillanatban minden feladat el van végezve. Sőt, talán éppen attól válik könnyebbé, ha nem akarunk minden pillanatban mindent elvégezni.

A kép forrása: www.pixabay.com

Talán nem több időre van szükséged

Amikor túlterheltek vagyunk, gyakran azt gondoljuk, hogy bárcsak lenne több időnk. Ha lenne még egy óránk vagy csak egy fél óránk még pluszban naponta, talán utolérnénk magunkat, ha pedig egy kicsit gyorsabban haladnánk, talán végre nem maradna el ennyi minden.

Csakhogy lehet, hogy nem több időre van szükséged. Hanem kevesebb dologra, amit egyszerre tartasz fontosnak.

Mert ha minden feladat sürgősnek tűnik, akkor valójában egyik sem kap valódi prioritást. Egész nap egyik dologról a másikra ugrálsz, miközben folyamatosan ott van benned az érzés, hogy valamit biztosan elfelejtettél, valamit biztosan nem csináltál meg, vagy valamit még mindenképpen el kell intézned. Mindig van még valami, ami eszedbe jut, és ami miatt nehéz azt érezned, hogy végre hátradőlhetsz.

És közben könnyen elsikkad az, amit már megtettél.

Lehet, hogy aznap tényleg sok mindent elintéztél, csak este, amikor fáradt vagy, már nem ezt látod, hanem azt a három dolgot, ami még hátravan.

(És talán éppen ezért olyan könnyű belecsúszni abba az érzésbe, hogy mindent egyszerre kellene rendbe tennünk. Erről írtam korábban a szeptemberi újrakezdés kapcsán is.)

Mi lenne, ha ma nem azt kérdeznéd, mi maradt még?

Hanem azt kérdeznéd magadtól: „Mi az, amit ma már nyugodtan elengedhetek?”

Nem örökre, nem véglegesen, hanem csak mára.

Lehet, hogy ettől nem lesz kevesebb feladatod, és holnap ugyanúgy lesz mosnivaló, megtervezendő vacsora, elpakolandó játék és elintézendő ügy. Mégis változhat valami, ha elfogadod, hogy mindig van még valami, amit nem kell azonnal megoldanod.

Mert talán nem az a cél, hogy minden este úgy feküdj le, hogy mindent megcsináltál.

Hanem az, hogy legyen olyan este is, amikor tudod: maradt még néhány dolog, de mára ennyi elég volt.