Barion Pixel

Szeptemberben valahogy minden megváltozik. A nyári, kicsit lazább napok után újra előkerülnek az iskolatáskák, az órarendek, a különórák és az edzések, reggel ismét időre kell menni, és lassan visszatér az életünkbe az a megszokott ritmus, amely a nyári szünetben kissé háttérbe szorult.

És ilyenkor gyakran nemcsak a napirendünket szeretnénk visszakapni, hanem az egész életünket érezzük egy kicsit rendezetlennek, olykor talán kaotikusnak is.

Mintha a szeptemberrel együtt megérkezne egy belső késztetés is: akkor most mindent rendbe kell tenni!

A lakást, a ruhásszekrényt, a kamrát, a gyerekek szobáját, a fagyasztót, az étkezést, a heti rutint. Jó lenne újra rendszeresen mozogni, egészségesebben étkezni, korábban lefeküdni, többet pihenni, jobban beosztani az időnket, és valahogy végre utolérni magunkat.

Ismerős?

Miért éppen szeptemberben?

A nyár általában felborítja azokat a rendszereket, amelyek év közben valamennyire működnek. Később fekszünk, később kelünk, több a spontán program, a gyerekeknél gyakran eltűnik a szoros napi rutin, mi is könnyebben engedünk a megszokott szabályokból, és sokszor egyszerűen csak sodródunk az eseményekkel.

És ezzel önmagában nincs semmi baj.

A nyárnak éppen az a szépsége, hogy nem kell mindennek katonás rendben történnie. Nem biztos, hogy minden vasárnap megtervezzük a következő hetet, nem feltétlenül főzünk ugyanúgy előre, és az sem tragédia, ha egy-egy nap teljesen máshogy alakul, mint ahogy reggel elképzeltük.

Csakhogy szeptemberben hirtelen visszatér a megszokott életünk.

És ekkor kezd látszódni mindaz, amit a nyár alatt nem csináltunk meg, elengedtünk vagy lazábbra vettünk, és amit most hirtelen szeretnénk rendbe tenni.

A fagyasztóban ott maradnak azok az ételek, amelyeket tavasszal vagy nyáron tettünk el azzal a gondolattal, hogy majd egyszer felhasználjuk őket. A szekrényben egymásra torlódnak a ruhák, amelyeket hónapok óta nem hordunk. A kamrában ott vannak a félbehagyott csomagok, a konyhában pedig talán mi magunk is érezzük, hogy jó lenne egy kicsit átgondolni, hogyan fogunk főzni a következő hónapokban.

És egyszer csak azt érezzük, hogy mindenhol van valami, amit rendbe kellene tenni.

A szeptember ráadásul az újrakezdés hónapja

Talán azért is olyan erős ez az érzés, mert a szeptember gyerekkorunk óta az újrakezdéshez kapcsolódik.

Új tanév, új füzetek, új órarend, új célok. Még felnőttként is könnyű úgy tekinteni erre az időszakra, mintha január után lenne egy második lehetőségünk arra, hogy egy kicsit összeszedjük magunkat, újraindítsuk a dolgokat.

Csakhogy ilyenkor hajlamosak vagyunk túl sok mindent egyszerre elhatározni.

Mostantól majd megtervezem előre a heti menüt. Minden este rendet rakok. Többet mozgok. Kevesebbet telefonozom. Korábban fekszem. Egészségesebben eszem. A gyerekek is többet segítenek. És végre a fagyasztót is rendbe teszem.

Az ötlet önmagában nem rossz.

A probléma inkább az, hogy amikor egyszerre akarunk mindenen változtatni, könnyen előfordul, hogy néhány hét múlva ugyanott találjuk magunkat, ahol szeptember elején voltunk – csak közben még az is az eszünkbe jut, hogy ezt is megint nem sikerült végigcsinálnunk.

Pedig nem az akaraterőnkkel van baj.

Egyszerűen túl sok mindent akarunk egyszerre megoldani.

A kép forrása: www.pixabay.com

Nem biztos, hogy mindent rendbe kell tenned

Amikor körülnézel otthon, könnyű azt látni, ami nincs rendben. Sőt, valahogy csak az szúr szemet, amiben hiba van.

A fagyasztó lehetne átláthatóbb. A kamra lehetne rendezettebb. A ruhák között biztosan van olyan, amit már hónapok óta nem viseltél. A konyhapulton is mindig van valami, amit el kellene pakolni.

De attól, hogy valami nem tökéletes, még nem feltétlenül jelent problémát.

Ezért talán érdemes egy másik kérdést feltenned magadnak.

Nem azt, hogy „Mi nincs rendben?”, hanem azt, hogy „Mi az, ami most ténylegesen nehezebbé teszi az életemet?”

Ez már egészen más megközelítés.

Ha például minden délután azon gondolkodsz, hogy mi legyen a vacsora, akkor lehet, hogy nem a ruhásszekrényed a legfontosabb feladatod. Ha rendszeresen kinyitod a fagyasztót, de nem találod benne azt, amire szükséged lenne, akkor lehet, hogy éppen annak a rendbetétele hozna valódi könnyebbséget.

A cél ugyanis nem az, hogy mindenhol rend legyen.

A cél az, hogy az otthonod és a kialakított rendszereid segítsenek téged, ne pedig újabb feladatokat adjanak.

Talán éppen ezért nem az a kérdés, hogy mit tudnál még rendbe tenni, hanem az, hogy mi az az egyetlen dolog, aminek a rendbetétele most valóban könnyebbé tenné a mindennapjaidat.

Lehet, hogy ez a fagyasztó

Valljuk be, egy telepakolt, átláthatatlan fagyasztó nemcsak helyet foglal. Minden alkalommal, amikor kinyitod, újabb kérdések és döntések jönnek: Mi van benne?

Ha éppen a fagyasztód az, ami régóta ott motoszkál a fejedben, szeptember jó alkalom lehet arra, hogy most ne mindent akarj egyszerre rendbe tenni, hanem csak ezt az egy dolgot vedd elő.

Ehhez készítettem a 14 napos „Tedd rendbe a fagyasztód!” kihívást, amelyben napról napra, kis lépésekben haladunk. Nem kell egy hétvége alatt mindent megcsinálnod, és nem kell tökéletes rendszert kialakítanod. Csak haladni egy kicsit afelé, hogy a fagyasztód ne egy újabb rendezetlen terület legyen az otthonodban, hanem valóban segítsen a mindennapokban.

Mert talán nem is az a cél, hogy ősszel végre minden rendben legyen. Hanem az, hogy egy kicsivel kevesebb legyen, ami a fejedben marad.

Szeretnéd végre átlátni a fagyasztódat? → Megmutatom, hogyan -> Felejtsd el a zsúfolt, átláthatatlan fagyasztót!


1 hozzászólás

Miért érezzük úgy, hogy mindig van még valami, amit meg kell csinálnunk? - Nőként könnyedén! · – 20:59

[…] (És talán éppen ezért olyan könnyű belecsúszni abba az érzésbe, hogy mindent egyszerre kellene rendbe tennünk. Erről írtam korábban a szeptemberi újrakezdés kapcsán is.) […]

Vélemény, hozzászólás?

Avatár helyőrzője

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük