Szabadságon leszek. Még mindig furcsa leírni a szabadság szót, mert már évek óta nem vettem ki szabadságot magam miatt. Persze sokan mondhatnák, hogy az elmúlt években, amikor otthon voltam a gyerekekkel, az is egyfajta „szabadság” volt. Hiszen otthon lehettem, és azt csinálhattam, amit csak akartam… Ugye?
De ez nem is állhatna távolabb a valóságtól. A gyerekekkel otthon töltött évek inkább az állandó készenlétről szóltak. Amikor pedig visszatértem a munkába, a szabadsággal legtöbbször valamilyen iskolai szünetet kellett megoldanom. Persze mindig akadt egy rakás elmaradt házimunka is, amit muszáj volt elvégezni. Ha pedig nem ez, akkor a gyerekek betegsége miatt kellett otthon maradnom. Ilyenkor sem a pihenésről szólt a szabadság, hanem hogy ápoljam őket.
Felkészülés a szabadságra
Ahogy közeledett a szabadság, izgatottan kezdtem tervezgetni. Első gondolatom az volt, juppi, végre egész nap itthon leszek és rengeteg időm lesz mindenre! Végre végzek a vasalással, lesz időm kitakarítani a konyhát és megvarrhatom a ruhákat, amiket már hetek óta csak rakosgatok egyik helyről a másikra.
Aztán villámcsapásként hasított belém a felismerés: én szabadságra megyek, nem pedig dolgozni! Amikor rápillantottam a „Mit akarok csinálni a szabadság alatt” listámra, rádöbbentem, annyi házimunkát terveztem be erre a néhány napra, amennyit mások egy teljes héten sem csinálnak meg.
Ahogy nézegettem a felírt tennivalókat, számoltam, osztottam, szoroztam, rájöttem, hogy ha minden nap egész nap talpon lennék, akkor sem biztos, hogy végeznék a feladatokkal.
A kép forrása: www.pixabay.com
És a pihenés?
Csak egy dolgot felejtettem el felírni a listámra: a pihenést! Pont azt, amiről a szabadságnak elméletben szólnia kellene.
Nőként furcsa szokásaink vannak. Ha akad egy kis szabadidőnk, azonnal nekiállunk valamilyen elmaradt munkának. Kitakarítjuk a fürdőszobát, átnézzük a gyerek ruháit és kiválogatjuk, amit már kinőtt. Nekiállunk vasalni, ablakot pucolni vagy süteményt sütünk.
De pihenni, azt nem tudunk. Gyakran nem tudunk egyszerűen leülni és könyvet olvasni vagy csak bámulni ki a fejünkből. Nem tudjuk élvezni a pillanatokat.
Sokszor érezzük azt is, nem töltünk elég időt a gyerekünkkel, a párunkkal, a családainkkal, a barátainkkal. Nincs időnk magunkra. A szabadságnak viszont arról kellene szólnia, hogy pihenünk. Minőségi időt töltünk el a szeretteinkkel, nem pedig az elmaradt házimunkákat pótoljuk. Mégis ilyenkor is dolgozunk, teszünk-veszünk. Szabadságra megyünk, hogy megcsináljuk az elmaradt teendőinket.
Telhetne másként a szabadság?
Most őszintén, te mikor pihentél utoljára? Mikor voltál legutóbb szabadságon úgy, hogy valóban pihentél is? Az igazi kérdés talán az, hogy egyáltalán tudunk-e mi nők, anyák, valóban pihenni? Hiszen a fejünkben folyton ott motoszkálnak a teendők.
De mi lenne, ha ezen változtatnánk? Mi lenne, ha a következő szabadság alkalmával nem készítenénk egy hosszú listát a tennivalókról, hanem egyszerűen csak lennénk? Mi lenne, ha nem az elmaradt házimunkákat akarnánk bepótolni, hanem megengednénk magunknak, hogy tényleg feltöltődjünk, kikapcsolódjunk?
Lehet, hogy ez nem megy egyik napról a másikra. Lehet, hogy gyakorolni kell, mint valami új képességet.
Nem szabad alábecsülni a pihenés, a szabadság fontosságát.
Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, szükség van időnként arra, hogy lelassítsunk, megálljunk, és egyszerűen csak élvezzük az életet. Ez nem önzőség, hanem szükséglet. Mert ha mi rendben vagyunk, akkor minden más is rendben lesz körülöttünk. Hiszen ha mi magunk nem töltődünk fel, akkor hogyan tudnánk igazán jól ellátni a feladatainkat? Hogyan tudnánk igazán ott lenni a családunknak, a gyerekeinknek?
Szóval, a következő alkalommal, amikor szabadságra mész, próbáld meg valóban kihasználni azt. Tegyél félre mindent, ami kötelezettség, és adj időt magadnak arra, hogy feltöltődj. Mert létezik a női szabadság. Csak meg kell tanulnunk élni vele.
0 hozzászólás