Valamiért az anyaság gyakran azzal jár, hogy az „anya, mint ember” háttérbe szorul. Senkit sem érdekel már igazán, anya hogy van, mit érez, vagy mire lenne szüksége. Csak a baba és a háztartás számít – legalábbis úgy tűnik.
Amikor látogatóba érkezik valaki egy frissen szült édesanyához, csak ritkán kérdezik meg tőle, hogy van. Gyakran először a babára terelődik a szó: eszik-e rendesen, mennyit alszik, jó baba-e. Még ha udvariasan fel is teszik a kérdést: „Hogy vagy?”, a válasz sokszor már nem is igazán érdekli őket. Ehelyett jönnek a tanácsok, megjegyzések, hogy „ezt így kéne csinálni” vagy „úgy lenne jobb”.
És persze, ott van a háztartás. A látogatók figyelik, rend van-e, el van-e mosogatva, a ruha ki van-e vasalva, van-e friss étel az asztalon. Ha pedig azt látják, hogy az anya kimerült, a „segítség” gyakran úgy néz ki, hogy felajánlják: „Add ide a babát, majd én vigyázok rá, amíg te elmosogatsz.”

Hol van az anya ebben az egészben?
Nem tudom, miért alakult így, de végtelenül szomorú vagyok. Egy újdonsült édesanyának elsősorban nem kritikus megjegyzésekre vagy „praktikus” tanácsokra van szüksége, hanem lelki támogatásra. Valakire, aki megerősíti abban, hogy jól csinálja, még akkor is, ha kételkedik magában. Valakire, aki megérti, hogy most nem az a lényeg, hogy csillog-e a konyha, hanem hogy ő maga is rendben legyen – testileg és lelkileg.
Az anyák sokszor csak néhány nyugodt percre vágynak, amikor nem amiatt kell aggódnia, mikor lesz ideje elmosogatni vagy elvasalni azt a hatalmas kupac ruhát. Arra, hogy gondtalanul megihassanak egy kávét, hajat mossanak, vagy egyszerűen csak ölelhessék a babájukat anélkül, hogy azon aggódnának, ki fogja elmosogatni a koszos edényeket.

Mi, anyák is tanulhatunk
Meg kell tanulnunk könnyedén kezelni a kéretlen tanácsokat és az olykor segítő szándékkal, de esetleg véletlenül bántóan megfogalmazott megjegyzéseket. Tudnunk kell, hogy a legjobb tudásunk szerint cselekszünk, és ez bőven elég. De talán a legnehezebb – és egyben a legfontosabb –, hogy merjünk segítséget kérni és elfogadni.
Ha valaki segíteni akar, ne féljünk elmondani, mire van igazán szükségünk. Lehet, hogy a legnagyobb segítség az lenne, ha valaki mosogatna, hozna egy meleg levest, vagy csak leülnének velünk beszélgetni, miközben a babánk a karunkban alszik.
Az anyaság nem arról szól, hogy mindent egyedül kell megoldanunk. Sokkal inkább arról, hogy felismerjük: a gondoskodás önmagunkról is szól. Mert ha mi rendben vagyunk, a családunk is jobban működik.
A képek forrása: www.pixabay.com
0 hozzászólás